Daad Gathering 2022 – BeszámolóTadia

Hazánk és szubkultúránk történelmének egyik legjelentősebb fesztiválján vagyunk túl, június 16-án kezdődött az Ozora kistestvére, a Daad Gathering második kiadása. Már előző évben is részt vettünk az eseményen, hiszen nem szeretünk lemaradni semmi újról és jóról, ami itthon történik. A tavaly kezdődő fesztivál után nem volt kérdés, hogy a ideit sem hagyjuk ki, de mikor a line up-ot is megláttuk, tudtuk, hogy szerencsések vagyunk amiért igy döntöttünk. Már a fellépőgárda alapján is elmondhatjuk, a Daad beállt a világszínvonalú fesztiválok sorába, de amit végül a helyszínen tapasztaltunk, az minden elvárásunkon felül teljesített.

Júni 16. csütörtök délután érkeztünk meg Dádpusztára, kényelmesen átvettük a karszalagjainkat és nekiláttunk felkutatni a legmegfelelőbb helyet a négy napos kempingezéshez. Lakóautóval érkeztünk, na nem azért, mert ilyen kényesek lennénk, imádunk sátorozni is, de jelen esetben egészségügyi okokból ez most nem volt kivitelezhető. Szerencsére olyan jó időben érkeztünk, hogy bárhol bármelyik irányba indulhattunk vadászni a jó helyekre, így hát körbe autókáztuk az egész kempinget, kiválasztva területünket a megfelelően árnyékos, lehetőleg csendes placcon. Miután letáboroztunk, már indultunk is felderítő túránkra, hiszen nincs is okosabb ötlet annál, mint a legelején, még világosban feltérképezni a fesztivált, hogy egyből elkapjon a flow és magába szippantjon ez a mágikus helyszín.

A Sárkányfészek felé vettük az irányt, ahol már ANDRE és BETA játszottak. Örömmel konstatáltam, hogy máris kezd gyülekezni a közönség, ráadásul minden második percben ismerősbe botlottunk.  Ez volt az egyik legkellemesebb tapasztalatom a fesztiválon, hogy olyan sok régi arccal találkozhattunk, akikkel az elmúlt 15 évben rengeteget buliztunk Budapesten, az országban vagy külföldön. Manapság egyikünk sem járja minden hétvégén a szórakozóhelyeket, de most jó erős szél fújta össze ezeket a nagyon jó embereket. Kicsit visszamentünk az autóhoz, vacsizni, feltöltődni, de közben felerősödött a szél, mennydörgött a háttérben, ezért megvártunk míg elcsendesedik a zivatar. Bár a Dóm csak a következő napon nyitott volna, a szervezők biztonságosabbnak látták, ha az időjárás miatt átteszik a programot oda. Egy pillanatig sem bántuk, hiszen minden perce aranyat ér, amit ott tölthet az ember. Számomra a világ egyik legjobb, legvarázslatosabb helye a Dóm, maga az építmény különlegessége, a lenyűgöző vizuál, a hang és az a vibe ami minden alkalommal fogad, felbecsülhetetlen élmény. Ricardo Villalobos sajnálhatja, hogy lemondta a fellépést, remélem, hogy a románok azért jó sokáig felemlegetik még neki, hogy mit hagyott ki.

Pénteken indult a DAAD Stage, a fesztivál egyedülálló techno nagyszínpadja, ahová már az Ozoránál is megszokott nyitó ceremóniával engedték be a közönséget. A Dómtól induló hosszan kígyózó tömeg már jókedélyűen és kiváncsian várta, mit tartogat az új színpad. Profi táncos bemutató show keretein belül bontották le a szalagokat és engedték előre az embereket, ahol Anthony Rother electro live szettel készült a kezdésre. A színpad design különleges volt, kicsit a fejemben a digitalizáció, az elektronika és a pusztabeliség, paraszti lét összefüggéstelenségét ironizálta, melyek egy madár szárnyai alatt furcsa módon mégis egymásba fonódnak.

A fesztivál helyszín egyik jellegzetessége a mondhatni sivatagi időjárás, ergo nagyon meleg van, de éjszaka meg leszáll a hideg levegő a völgybe. Ezúttal is nappal 30 fok, este pedig 11-13 fok uralkodott. Ezért okosan kell megtervezni mikor meddig maradunk kint egy színpadnál, hogy időben átöltözhessünk a szélsőséges időjárásnak megfelelően. Fontos a réteges öltözködés is, mert míg a Daad színpadnál szétfagysz, addig a Dómban kellemes melegben kell táncolni.

Szóval gyors vacsi és átöltözés után mentünk vissza STERAC aka Steve Rachmad-ra, amit már nagyon vártam. Ő volt az egyik olyan fellépő, aki miatt nem szívesen hagytam ki ezt a fesztivált még jelen esetben sem. Ja igen, azt még nem is említettem, hogy egyébként 6 hónapos állapotos állapotban érkeztem az eseményre Gondosan megterveztem, hogy minden nap olyan 1-2 óráig biztosan kibírom még fáradság nélkül és így a számomra legkedvesebb előadók meghallgatása még beleférhet, amúgy meg egy csomó nappali program állhat rendelkezésemre, hiszen folyamatosan szól a zene valahol. Na de a lényeg, hogy minden várakozásomat felülmúlta a teljesítményem, ugyanis Sterac-on bepörögtem, olyan energialöketet kaptam, hogy eszembe sem jutott lefeküdni, mentem tovább a többiekkel vissza a Dóm-ba AME live-ra és legfőképpen MICHAEL MAYER-re. Magam sem tudom hogyan történhetett (vagyis de, nyilván mert kurva jó volt a zene), de már csak azon kaptuk magunkat hogy a fiúk rajtam nevetnek, hogy mit keresek még mindig itt, pedig lassan 4 óra és nagyobb lendülettel táncolok mint ők együttesen. De vétek lett volna kihagyni Michael Mayer-t, amilyen íve, lendülete és feelingje volt annak a szettnek… számomra legendás volt ez a 2 óra, nagyon éltem!

Azért a végére nyilván nagyon durván elfáradtam, de megérte!

Mint azt említettem, napközben is mindig van program valahol, úgyhogy szombaton kicsit sétálgattunk, körbejártuk a fesztivált, zenét hallgattunk, chill-eltünk. Majd készültünk az esti etapra, a technoban erősebbik éjszakára. Már 18-kor komoly programmal kezdtünk a Daad színpadnál, Reeko alteregoja, ARCHITECTURAL volt elősorban érdekesség a számunkra. Utána ISU és CVRDWELL szettjétől elállt a szavam is. 3 órán keresztül véleményem szerint nagyon erős b2b-et hallhattunk. Erre szoktuk mondani, hogy intelligens volt, tematikus, feszes, lendületes és elejétől a végéig fenntartotta az érdeklődésemet. Nagyon tetszett. Utánuk pedig PLANETARY ASSAULT SYSTEMS-live… AAAHHHHHH. Luke Slater a másik olyan előadó, akit semmi pénzért nem hagynék ki, ha megtehetem. Amióta csak technot hallgatok ő benne még soha egyszer nem csalódtam, kivétel nélkül imádtam minden alkalmat, amikor csak hallhattam. Ez nyilván most sem volt másként, szinte barátaimat megszégyenítve táncoltam végig nagy pocakkal. A kisfiam pedig már most úgy fest, hogy altatódalnak nem a „Tente baba tentét” fogja hallgatni, ugyanis zökkenőmentesen technóztunk együtt, a legtöbb időt kivételes módon aludta végig a hasamban. Természetesen figyeltem minden rezzenését, nehogy felzaklassam, de valóban igaz lehet a mondás, hogy ami anyának jó, az a babának is jó!

Ezen az estén időben lefeküdtem már, hiszen a körülményekhez képest jól megtoltam a péntek éjszakát. Ámde hajnalban arra keltem, hogy egyik barátunk visszajött aludni a lakóautóba és bizony mint előző este, most is kristálytisztán elhallatszott a zene a Daad színpadtól, melyhez képest talán a kemping szinte legtávolibb sarkában parkoltunk. Igen, a hangrendszer valami elképesztő volt. Sosem hallottam még, hogy ennyire hangosan, mégis ilyen lenyűgözően szépen szóljon a hang valahol idehaza. A hangfalak mögött szinte semmi, előre viszont kilométerekre is dübörgött a zene. Szóval reggel 5 körül ahogyan felvert a kolléga, meghallottam milyen techno szól és nem bírtam tovább aludni. Na nem azért mert hangos, igazából lett volna füldugóm. Csak úgy beindultam, hogy semmi sem állított meg, 2 perc alatt összekaptam magam és ballagtam vissza ELLEN ALLIEN-re meglepni a többieket. Csapattam egy nagyot még a napfelkeltében velük! Felemelő volt ez a kis reggeli torna.

A délelőtti pihenő után kiélveztem a lehetőséget, hogy végre van energiám a fesztivál utolsó napjának levezető programjaira is. Úgyhogy meghallgattuk még DJ TENNIS-t, aki esetében nem tartom korrektnek, hogy nem keveset késett és még csak ki sem töltötte a játékidejét. Ez nem volt szimpi, pedig jó zenéket játszott. Kajáltunk egyet mert mostanra már meguntuk a hidegélelmet. Egyébként ahhoz képest, hogy 3500 Ft volt a hamburger, jó nagy adag volt és nagyon finom is. A hosszú sorhoz képest pedig a kiszolgálás gyors volt, kedves személyzettel. Ezt tapasztaltuk végig mindenhol, bár azért olyan sokszor nem álltunk pultba, hiszen erre a fesztiválra bármit behozhatsz magaddal, nem az italárakkal akarnak hasznot húzni a látogatókon. Ráadásul az éjszakai hidegben szuperül lehűltek az italok a sátrakban, autókban is, szóval minden nap délig még hideg sörrel vezethették le az estét a többiek. Délután a csapatunk legtöbb tagja hazaindult, mi még maradtunk hétfőig. A kismamás nappali ÉNidőm még tartott. Úgyhogy nagy nehezen összekapartam a srácokat, hogy egy pléddel induljunk meg a Dómhoz. Ők pihenhetnek én meg még kiélhetem magam az utolsó órákban, amit kellőképpen meg is tettem a RED AXES-ra. A Dóm zárása tökéletes volt velük, egy kis psy, indie, egy kis electro, diszkózás, house, tele volt egy kis mindennel is! Mindennel, amitől jobban érezheti magát az ember még vasárnap délután 5 és 8 óra között.

Mikor vége lett, felmentünk a kilátóba, mert a legtetejére nem volt energiám felmászni korábban. Most viszont a legtökéletesebb időpontban találtam ki… naplementében. Elképesztő látvány volt fentről a kilátás, a gyönyörű lemenő nap arany sugarai beterítették az eget. Lent a Sárkányfészekből felhallatszódó PARRA FOR CUVA melankolikus és euforikus zenei aláfestése párosult az elém táruló látvánnyal. Elfogott a tökéletes nyugodtság, elöntötte testem a pozitív energia, hormonszintem az egekbe szökött, csak bámultam magam elé és átadtam magam a tökéletes pillanatnak. Szerintem egy életre belém égett ez a flash!

Hogy mi a konklúzió a fesztivállal kapcsolatban? Dádpuszta, a helyszín csodálatos tele installációkkal, már az óriási élmény, ha ebben a környezetben sétálgatunk. Az emberek kedvesek voltak, nyugodtak, teljesen más fogyasztói rétegről beszélünk, mint az átlag eseményeken, vagy lehet a hely hangulata babonázta meg őket is… ki tudja. Családbarát rendezvényről van szó, különböző foglalkozásokkal, gyerekeket is szórakoztató programokkal. Várandósan is kézenfekvő volt a fesztivál, kevés akadállyal. Lényegében a hosszú séták viseltek meg leginkább csak, de ezt is több alkalommal orvosolták számomra, hiszen napközben traktorra kötött vontatókocsikon lehetett utazni A-ból B-be. A nagy meleg sem volt kihívás, a Dóm alatt jó idő volt napközben is, de egyébként minden 50 méteren volt egy hideg vizes kiállás, ahol fel lehetett frissülni és a mosdók rendszeres takarításával egy percig nem kellett aggódni a higiéniai körülmények miatt.

A világ egyik leghíresebb fesztiváljának, az Ozorának a kistestvéréről beszélünk. Hiába kicsi még és új még és bármennyire is voltak még kevesen ez miatt, a szervezők nem adták alább a színvonalat. Pár ezer embernek is megadták ugyan azt a monumentális hangrendszert, technikát, a legjobb vizualistákkal a lehető legtökéletesebb audiovizuális élményért. A line up már önmagában is verte a legtöbb idei nyári fesztivált és szemmel láthatóan ezek a legendás előadók mind jól érezték magukat, tetszett nekik a helyszín, a hangulat, együtt élvezték a rendezvényt a közönséggel. Reméljük jó messzire elviszik a fesztivál hírét a szcénába, hogy jövőre még könnyebb dolguk legyen a szervezőknek. És reméljük Ti is tovább adjátok a kellemes tapasztalatokat vagy akár a beszámolóból levont tanulságokat, mert én is csak azt tudom mondani, hogy mindig is erre vártunk, ezek a feltételek hiányoztak egy jó hazai fesztiválból.  MÉGIS MI KELLHET MÉG?

 

UI.: Hétvégén nyitja kapuit az OZORA Fesztivál is, ha a tapasztalataim, a hely hangulata felkeltette az érdeklődésed, érdemes oda is ellátogatni!

A Daad Gathering 2022 – Beszámoló bejegyzés először Primate.hu-én jelent meg.

Primate.hu